László Pomothy – Latest paintings

László Pomothy – All paintings

My Videos

László Pomothy –  Walking in Sevilla – speed waterolor painting

 

László Pomothy – speed waterolor painting in 4 minutes

 

Venice, St.Mark´s sq. – speed waterolor painting

ABOUT ME

László Pomothy – watercolor

I was born in 1957 in Levice, Slovakia. I graduated from University of Technology in Budapest. Painting and drawing have always been my life passion, even if I temporarily withdrew from this field. It was my fate to return to my lifelong passion though. I was a teenager when I stopped active creation. At that time I took up painting solely as a leisure activity, nothing more. However, when starting afresh, it meant a lot more than just a hobby to me. During the years preceding my resumption I was gradually coming closer and closer to this path. Having seen their exceptionally good pieces of art, I almost felt jealous of other artists’ success. The overwhelming force of fine arts can provoke feelings and thoughts that would never arise otherwise. I am convinced that I could not live life to the fullest without arts.

I took a brush in my hand around the millennium so that the adult can continue where the child left off. This was the crucial turning point when I decided to take up the challenging aquarelle technique. I read numerous guide books to improve my skills. In fact, the more I became immersed in the mysteries of aquarelle, the more pleasure I found in it. After a few years of hard study, from around 2005 I had several chances to participate in international painting symposiums in Rožňava. There I got to know Ján Kuchta, to whom I am really thankful for introducing a new technique and pictorial view to me. Kuchta is a true master of aquarel and the “wet on wet“ technique.

The overwhelming force of fine arts can provoke feelings and thoughts that would never arise otherwise. I am convinced that I could not live life to the fullest without arts
László Pomothy and Ján Kuchta on the bottom of the picture.
.

The 2009 course of Joseph Zbukvic, an Australian water colourist, in St Feliu, Spain, was another turning point in my life. My birthday, celebrated in this Catalan town, remains an evergreen memory to me. It was when I realised that all the effort I invested in painting until then had not been enough and that I needed a more thorough immersion in aquarelle. Still under the influence of the art course I became a student of Herry Arifin, an expressive water colourist from Toronto, who was helping me for almost two years. I am grateful for his detailed guidance during that stage of my artistic development. Learning is a never-ending process for me. I have lately been familiarizing myself with portrait and oil painting technique, with the help of the painter, György Dolán.

The 2009 course of Joseph Zbukvic, an Australian water colourist, in St Feliu, Spain, was another turning point in my life. My birthday, celebrated in this Catalan town, remains a timeless memory to me.

I rarely exhibit my paintings; I haven’t considered it important up to now. This website might help me set things right though.

My exhibitions so far:
Galánta, Slovakia
(2003, 2008, 2009, 2012, 2013)
XII. Biennale dell´ Acquarello (Albignasego – Italy, 2012)

A well-done piece of art makes me truly happy. However, I am still not convinced that I have painted the perfect picture, the one that gives full satisfaction to me. Quite a lot of time has been wasted by this long intermission of mine so I aim to deal exclusively with painting in the future. I would love to reveal something new, to create every day. Though my grandfather passed more than forty years ago, his set of red copper embossment is treasured even today. To me, these pieces represent his undying memory; good objects of art transfer their creator to posterity. I wish I could leave behind me something similar one day.

Pomothy László – akvarell

1957-ben születtem Léván. A Budapesti Műszaki Egyetem elvégzésével szereztem szakmát, ám gyermekkorom óta volt egy szenvedélyem, amelytől csak időlegesen távolodhattam el, de végül sorsszerűen vissza kellett térnem hozzá: a festés és a rajzolás. Ez kamaszként – amikor abbahagytam az aktív alkotást – még csak szabadidős tevékenységnek tűnt, az újrakezdéskor, negyvenhárom évesen, viszont már sokkal többnek. Az újrakezdés előtti években fokozatosan közeledtem ismét ehhez az úthoz. Hiányérzetem támadt, szinte irigyeltem a művészeket egy-egy jól sikerült alkotásuk láttán, mert a képzőművészettel olyan eszköz van a kezükben, amellyel szavak nélkül, mégis akár elemi erővel tudnak érzéseket, gondolatokat kiváltani az emberekből. Úgy éreztem, hogy enélkül nem tudok tovább teljes életet élni.

Az ezredforduló körül fogtam újra ecsetet, hogy a felnőtt ott folytassa, ahol a kamasz abbahagyta. Akkor döntöttem a komoly kihívásnak ígérkező akvarell technika mellett. Rengeteg útmutató könyvet elolvastam, és ahogy egyre alaposabban elmélyültem az akvarell rejtelmeiben, mind jobban élveztem a festést. Néhány év kemény tanulás után, a 2000-es évek közepétől, több éven át alkalmam nyílt részt venni Rozsnyón egy nemzetközi festőszimpóziumon. Ott ismerkedtem meg Ján Kuchta akvarellistával, akinek technika és szemlélet terén egyaránt sokat köszönhetek. Kuchta igazi mestere volt a nedves akvarell technikáknak.

…szinte irigyeltem a művészeket egy-egy jól sikerült alkotásuk láttán, mert a képzőművészettel olyan eszköz van a kezükben, amellyel szavak nélkül, mégis akár elemi erővel tudnak érzéseket, gondolatokat kiváltani az emberekből. Úgy éreztem, hogy enélkül nem tudok tovább teljes életet élni.
(Pomothy László és Ján Kuchta a kép alján.)

Nagy jelentőségű volt számomra Joseph Zbukvic ausztrál akvarellista 2009-es St. Feliu-i (Spanyolország) kurzusa.
Maradandó élmény volt itt ünnepelnem a születésnapomat. Ez a kurzus vezetett el ahhoz a felismeréshez, hogy a festéssel kapcsolatos eddigi erőfeszítéseim nem elegendőek, alaposabb elmélyülésre van szükségem. Ennek hatására tanítóm és mesterem lett Herry Arifin – egy torontói expresszív akvarellista –, aki keze alatt majdnem két éven át részletes útmutatásban volt részem. A tanulás természetesen sosem ér véget: manapság portréfestéssel próbálkozom, és az olajtechnikával is ismerkedem, Dolán György festőművész segítségével.

Nagy jelentőségű volt számomra Joseph Zbukvic ausztrál akvarellista 2009-es St. Feliu-i (Spanyolország) kurzusa. Maradandó élmény volt itt ünnepelnem a születésnapomat.

Ritkán állítok ki, eddig nem tartottam fontosnak ilyen módon megmutatkozni, ám e honlap talán jóváteheti a lemaradást ezen a téren.

Eddigi kiállításaim:
Galánta (2003, 2008, 2009, 2012, 2013)
XII. Biennale dell´ Acquarello (Albignasego – Olaszország, 2012)
Egy jól sikerült alkotás nagy örömmel tud eltölteni, habár tizennégy év után sem érzem, hogy megfestettem azt a festményt, amely teljes mértékben kielégítene, amely megfelelne a legmagasabb elvárásaimnak. A hosszú kihagyással elég időt elvesztegettem, ezért a jövőben csak a festéssel szeretnék foglalkozni. Nap mint nap létrehozni, elmondani valamit. Noha nagyapám több mint negyven éve nem él, vörösréz domborművei ma is nagy becsben tartott emléktárgyak. Számomra az ő emlékét őrzik, hiszen a jó művészeti alkotások átviszik az alkotót az utókorba. Talán én is hagyhatok magam után valami hasonlót.

Pomothy László – akvarel

Narodil som sa v roku 1957 v Leviciach. Ukončením štúdia na Technickej univerzite v Budapešti som získal odborné vzdelanie, no už od detstva som prechovával vášeň, od ktorej som sa vzdialil len prechodne, aby ma napokon osud predsalen vrátil k nej: bolo to maliarstvo a kreslenie. Pre chlapčisko v puberte – toho času som sa aktívnej tvorbe prestal venovať – to znamenalo len trávenie voľného času, pre chlapa – po návrate k maľovaniu v mojich 43 rokoch – už omnoho viac. Pred rokmi návratu som sa približoval k tejto ceste krok za krokom. Chýbalo mi niečo, na podarené diela maliarov som hľadel takmer so závisťou. Veď umelecká tvorba im dáva do rúk prostriedok, vďaka ktorému vedia z ľudí vyvolať pocity, myšlienky bez jediného slova – no živelnou silou. Mal som pocit, že bez tejto aktivity už nemôžem žiť plnohodnotný život.

Štetec som do ruky chytil okolo milénia, aby dospelý chlap pokračoval tam, kde to mladík vzdal. Vtedy som sa rozhodol pre techniku akvarelu, ktorá sa mi zdala byť ozajstnou výzvou. Prečítal som o nej množstvo kníh a čím so sa viac zahĺbil do mystéria akvarelu, tým ma maliarstvo viac uchvátilo. Po niekoľkých rokoch tvrdého štúdia, od polovice roka 2000 som mal počas niekoľkých rokov možnosť zúčastniť sa medzinárodného maliarskeho sympózia v Rožňave. Tam som sa stretol s akvarelistom Jánom Kuchtom, ktorému vďačím za techniku aj kompozíciu. Kuchta bol ozajstným majstrom akvarelu, techniky “mokrým na mokré”.

…na podarené diela maliarov som hľadel takmer so závisťou. Veď umelecká tvorba im dáva do rúk prostriedok, vďaka ktorému vedia z ľudí vyvolať pocity, myšlienky bez jediného slova – no živelnou silou. Mal som pocit, že bez tejto aktivity už nemôžem žiť plnohodnotný život.
(László Pomothy a Ján Kuchta na spodku obrázku.)

Významným bol pre mňa aj kurz austrálskeho akvarelistu, Josepha Zbukvica v španielskom St. Feliu v roku 2009, kde som oslávil aj svoje narodeniny – bol to pre mňa nezabudnuteľný zážitok. Tento kurz akvarelu ma priviedol k poznaniu, že moje dovtedajšie maliarske úsilie nie je dostatočné, poznatky si potrebujem ďalej prehĺbiť. Vďaka tomu sa stal mojim učiteľom i príkladom Herry Arifin – expresívny akvarelista z Toronta -, ktorý ma viedol svetom akvarelu až do detailov. Učenie je samozrejme nekonečný proces: dnes koketujem s portrétmi a s olejovou maľbou pod vedením maliara Györgya Dolána.

Významným bol pre mňa aj kurz austrálskeho akvarelistu, Josepha Zbukvica v španielskom St. Feliu v roku 2009, kde som oslávil aj svoje narodeniny – bol to pre mňa nezabudnuteľný zážitok.

Exhibície mám len zriedkavo, nepovažujem ich za dôležité, no táto webstránka snáď tento nedostatok kompenzuje.

Moje doterajšie exhibície:
Galanta (2003, 2008, 2009, 2012, 2013)
XII. Biennale dell´ Acquarello (Albignasego – Taliansko, 2012)

Vydarené dielo ma vie veľmi potešiť, aj keď ani po štrnástich rokoch práve necítim, že by som bol namaľoval obraz, ktorý by ma úplne uspokojilo, ktorý by zodpovedal mojim najvyšším očakávaniam. Dlhou pauzou som stratil veľa času, preto by som sa v budúcnosti chcel venovať len samotnému maliarstvu. Každý deň niečo vytvoriť, vyjadriť. Aj keď nás už môj starý otec opustil pred viac než štyridsať rokmi, jeho medené reliéfy patria medzi moje najcennejšie relikvie. Veď dobré umelecké dielo zachová svojho tvorcu aj pre ďalšie generácie. Snáď sa aj mne podarí niečo podobné.

My numbers

172

Pictures

1455

Hours

23

Events

 

Latest posts

Nekonečné variácie na tému akvarel

Zistenie, že umenie nie je len o hľadaní, ale aj o nachádzaní, je príjemné. Samozrejme, platí to aj pre umenie výtvarné a ja som rád, že v ňom stále niečo nové nájdem – či už „dobre ukryté“ dielo, alebo jeho tvorcu. A tak som nedávno našiel Lászlá Pomothyho a jeho akvarely. Ktovie, ako je to naozaj, možno si ony našli mňa – asi prišiel na stretnutie ten správny čas. Najprv som si o nich čítal na autorovej webovej stránke, následne v  magazíne Watercolor.

Nie náhodou sa ocitli v tomto rešpektovanom periodiku o špičkových tvorcoch výtvarnej disciplíny, ktorá je trochu v úzadí. Áno, aj „naživo“ v autorovom byte boli rovnako dobré, ba ešte lepšie. Žiadny posun v ilúzii farby, priestoru či tých jemných valéroch, ktoré vie namaľovať len akvarel. Nebola to len meditatívna balada, ale kvapkala z nich človečina zažitých vnemov.

Opäť som si potvrdil slová Josefa Čapka, že „umenie je krásna pravda – nie krásna lož“. Niektoré autorove akvarely si vás získajú okamžite, iné si vyžadujú na zoznámenie dlhší čas. Mestská krajina, ľudia v nej, atmosféra, príroda. Umenie občas nepotrebuje veľký priestor, aby rozpovedalo pútavý príbeh. Musí však mať dobre postavené kulisy a vnímavého tvorcu, ktorý, ako sám Pomothy hovorí, „stále sa tomuto médiu učí“. Interview v magazíne Watercolor o Lászlóvi Pomothym malo názov Nekonečné pátranie po štýle. Áno, ale toto platí asi pre každého výtvarného umelca.

László Pomothy vie, že je na ceste, ktorá je menšinová, ale o to odvážnejšia a sympatickejšia. Prítomnú výstavu v Galérii Michalský dvor sme nazvali Akvarelové variácie a je to autorova premiérová výstava v Bratislave. Som rád, že vo svojom obľúbenom šerosvite undergroundu môžem predstaviť ďalšie variácie na tému klasické umenie v treťom tisícročí. Aj klasika má stále svoje variácie, ktoré nikdy nekončia.

PhDr. Ľudovít Petránsky

Vernisáž sa uskutoční 7. mája 2019, potvrďte svoju účasť TU

Say Hello

Get in touch with László Pomothy - watercolorist